Megjelent a Pesti Hírlap 1990. április 27-i számában

SZAMIZDATRÓL A KOLLÉGIUMBAN  II. rész

Pekingben a Mennyei Béke terén tüntettek a diákok, amikor Hanoiban csöndes és félszeg "menzasztrájk" zajlott. A budapestivel való összehasonlítás kézenfekvő – és mégis képtelenség. Az étel még a helyiek szerint is ehetetlen volt, s még a sztrájk "győzelme" után” sem közelítette meg a magyar diákok által kívánt színvonalat. A kollégiumi körülmények – s itt egy sóhajnak kell következnie.

 

Vietnam13jpg.jpgA Hanoi Műszaki Egyetem ötödévesei készültek a fogadásunkra. A szoba tisztább a sokéves átlagnál, egyetlen személyes holmi sincs elől, az asztalkán virág. Látogatásunk olyannyira rendkívüli, hogy két évvel ezelőtt még lehetetlen lett volna. Aki megkockáztatta külföldi vendégek fogadását, súlyos következményekkel számolhatott. Ma már ilyen veszély nem fenyeget, ámbár a külföldiek kollégiumának gondnoka épp ottlétünk alatt íratta ki legutolsó utasítását a hirdetőtáblára, mely szerint vietnamiak nem tartózkodhatnak a szobákban. Kicsit döcögve indul a beszélgetés, egy-két tiszteletkör után azonban ők kérdeznek: milyennek látjuk a vietnami embereket, az ő körülményeiket. S nálunk hogy élnek a diákok, mennyi ideig katonáskodnak, szeretik-e az oroszokat? Furcsán érezzük magunkat. Az udvariasság kötelező, de ha most nem leszünk őszinték, az egész beszélgetés kölcsönös bókolásba fullad. Nem is titkoljuk a véleményünket. A végén pedig, nem minden provokatív szándék nélkül, hozzátesszük, hogy a vietnamiak nagyon kedvesek, de rengeteget beszélnek, és nem mondanak semmit. A válasz megnyerheti tetszésüket, mert biztosítanak róla, kérdezzünk nyugodtan, mindenre válaszolnak. Bar Vietnámban általában szégyellik a szegénységet, ők most valóban őszintének tűnnek; ez errefele kizárólag a szimpátián múlik. Ösztöndíjuk 20 ezer dong. A szülők segítsége nélkül az éhenhaláshoz is kevés. Végzés után bizonytalan, hogy mikor és hol kapnak munkát.

- Tíz, egyetemet végzett barátom közül nyolc munkanélküli – mondja egyikük.

Hivatalosan nem ismerik el a munkanélküliséget, az egyetlen "engedmény", hogy nem büntetik. Ebből következően segély sincs.

Hamarosan szóba kerülnek a lányok is. Saját bevallásuk szerint ez a fő témájuk, mert többnyire csak beszélhetnek róla. Egy sétálás erejéig ugyan nem nehéz ismerkedni, de a komolyabb kapcsolatnak elkerülhetetlenül házassággal kell végződnie. Így inkább várnak még, de a lányok nem sietnek a hitvesi engedelmesség igájába. Az egyik ágy fölött egy szőke lány képe. Ez minden, ami meleggé teszi a szobát. Az ágyak deszkájára terített gyékény sem simul a derekuk alá. Fűtés helyett télen együtt alszanak. A melegnél csak a víz hiányzik jobban. A "fürdőszoba" az udvar közepén lévő két vályúféleség, ha ez nem tetszik, felmehetnek a tetőre egy vödör vízzel. E körülmények miatt került sor tavaly a tiltakozásra, de a helyzet szerintük mit sem változott. Már azzal is elégedettek, hogy a résztvevőket nem büntették meg. Más hírek szerint azonban a szervezőket ma is figyeli a rendőrség, hisz a követelések már az oktatás struktúráját is érintették. A mi vendéglátóink másképp látják:  - A politikától csak megfájdul az ember feje – hangzik az egyöntetű vélemény. - Egyébként pedig semmi értelme beszélni róla - teszik hozzá. – Mi még nagyon bátortalanok vagyunk, mentegetőznek, a rendőrség hatalma pedig korlátlan.

A párt gazdasági lazítása pillanatnyilag jó szelepnek bizonyult. A nem vallásos emberekre is ható buddhizmus és konfucianizmus pedig nem a forradalmi szellemet fejleszti. Ha a hatalmat nem is szeretik, nem lázadnak. - Valamikor az egész ország hitt a szocializmusban. Ma talán az emberek 10-15 százaléka - mondják. Beszélik, hogy az egyetemisták szamizdatot is kiadnak, de barátaink vagy tényleg nem tudnak róla, vagy ezt már az őszinteség dacára sem mondhatják el. Itt még a félelem is igazgat. Arról azonban mesélnek, hogy a politikai tantárgyak könyveit már egyáltalán nem használják, a legtöbb tanár megtalálja a módját a felvilágosult beszélgetésnek.

Sok jele van a lassú változásnak, az értékelésük azonban meg nagyon ingoványos talaj lenne. Addig persze senki nem ment el, hogy kétségbe vonja a párt vezető szerepét, de az állam és a párt szétválasztásáról már hallani hangokat. A viták ellenére az ország éli mindennapi életét. A nehéz munkától és rossz táplálkozástól vékony, inas testek mozdulataiban ma még évszázados a változatlanság.

(Folytatjuk)

 


⇑ vissza a cikkekhez ⇑


web: sterngabi.hu | email: stern.gabriella@gmail.com | tel: +36-20-569-5164